we built this city, avagy a megakocka támadása egy generációs életérzés  

egy hét csipkeRózsika álom után visszatért az ország elsőszámú kívánság ládája, a g-mint-géza t-mint-tiborbá különkiadása és ha visszatér, akkor bizony nem kímél a heti menü egy tematikus csokor, mely illatanyaga erős izzadást és melegséget kelthet az arra allergiásokban…

tudta valaha bárki is (persze lyrics nélkül, ugye), hogy mi a fészkes fenét énekel ez a gumi-pimp abban az idegbeteg versszakban? (nem mintha a többi totál tiszta lenne) hát most az Opus után, a Reel 2 Real-t is leleplezzük, muhaha     EZT! Woman! Physically fit, physically…

na akkor hátha ezen a héten összeszedjük magunkat, mert az első lufi több mint 100 poszt után egyszer csak kipukkadt na de hátha alakul ez majd, kell neki az idő, meg minden, értitek addig is legyünk híresek  

ugye milyen ismerős, csak a kép, az a fránya videó hiányzott mindig az összképhez hát ennek most vége, eljött az igazság pillanata ez az igazi Man at work, valamiféle korai fiúbanda  

de szeretnék, de szeretnék, egy ilyen nővel henyélni :S az édes álmaimnak asszem annyi egy időre, köszi dani0007 ;)  

nem volt könnyű, de valakinek (lili) meg sem kottyant, itt a dal (akinek esetleg még mindig nem koppant volna az alma a fején)  

őrület, a zene rabjai hatalmukba kerítik a blogot és az összes olvasót ha most lenne másfél órám, 3 oldalas novellát tudnék írni azokról az emlékekről, amik ettől a számtól törnek a felszínre a lényeg, hogy valamikor 6.-7. általános körül lehetett, és egész nyáron…

kicsit megkésve, de törve nem, újra rendel tibibá a mai (vagyis tegnapi) pöttyös labdát egy frankomán blog rajongó csípte el, az utolsó pillanatban lássuk a mösziő désir liste-jét   elsőre akkor utazzunk egy nagyot desirless-el, micsoda utazás   majd tovább utazunk,…

juppijéhááá, újra péntek! ez nem csak azért überkirályság, mert lehet menni bulizni, meg utolsó munkanap, na meg ugye nincs több maónika show a héten, de ráadásul t-mint-tiborbá rendel a gézán! a lelkes kommentolvasók már szembesülhettek vele, hogy aaaaaaaaaaa (a*11), mint a…

és itt egy újabb magasröptű, igazi irodalmi értékkel bíró, light house-techno-rave szerzemény tessék jól megtanulni a szöveget, holnap ki lesz kérdezve  

ez is '90-es évek, úgyhogy illeően megemlékezünk róla megafoooone - dam-dam-dam-dam-.....       (ajánlom barátaimnak)

übermayer kommentje a ninja barátaimnak post-hoz (aki esetleg nem olvasta volna, ugye) remélem készül már mindenki nagyon a jövőheti bulira, akkor hát hu-hu hú-hu-húúú  

a '90-es évek nagy császár volt a totálgagyi, überszar, vállalhatalan fiúzenekarok csapatok felvonultatásában. naphosszat tudnánk sorolni a bandák nevét, és az azokból kivált, szóló karrierbe kezdett díszpintyek névsorát, de minek, majd jönnek egyenként, nyugi ;) de hamár…

itt a jó idő, jön a nyár, mi kell, hacsak nem egy buzdító nóta!? überclassic tutiság, beatrice prömier a gézablogon"jaj, úgy, élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, metáááál"